+1

Boldogság kontra Öröm

Szeretnék megosztani veletek pár gondolatot egy különleges könyvből, ami nemrég talált rám és amiben két különleges ember a dalai láma és Desmond Tutu, emberjogi aktivista beszélget az örömről.

" A boldogságnak két fajtája van: az első az érzékek által megtapasztalt élvezet.

De megtapasztalhatjuk a boldogságot egy mélyebb lelki szinten is: a szeretet, a nagylelkűség és a könyörületesség révén. Ennek egyfajta beteljesülés érzés a jellemzője.

Az érzékek öröme rövid, mélyebb szinten viszont tartósabb. Ez a valódi öröm.

Egy hívő ember ezt az örömet az istenbe vetett hite révén élheti át. Egy nem hívő ember pedig az elme gyakorlatai által érheti el ugyanazt a lelki békét. Az elmét kell hozzá megzabolázni.

Ha megnézzük a mai anyagias világot , azt látjuk, hogy az embereket csak az érzéki élmények foglalkoztatják.

Ezért elégedettségük nagyon rövid és korlátozott, mivel boldogságélményük a külső ingerektől függ pl amíg szól a zene boldognak érzik magukat, amikor valami jó történik boldogok. Finom az étel, boldogok.

De ha ezek a dolgok végetérnek unatkoznak, nyugtalanná válnak és boldogtalanok lesznek!

Az elégedettség csak akkor tud tartós lenni, ha az öröm az elme szintjén is jelentkezik és nem csak az érzékek (öt érzékszerv) szintjén.

Amikor az ember mentális szinten boldog csak úgy , a fizikai fájdalom sem számít annyira, sokkal elviselhetőbb lesz minden rossz.

De ha mentális szinten túl sok a félelem, aggódás, szorongás akkor még a fizikai szintű élvezetek is csak rövid ideig vagy egyáltalán nem tudják csillapítani a mentális szomorúságot.

A mentális szinten megélt öröm és élvezet pedig nem más, mint: az őszinte szeretet, a jóindulat érzése és a törődés minden érző lény iránt, az együttérzés.

Az ÖRÖM tehát valójában magába foglalja a BOLDOGSÁGot. Az öröm sokkal nagyobb nála.

Az öröm inkább JELLEMVONÁS, és LÉTFORMA, mint érzelmi állapot.

Az öröm az ember természetes és eredendő állapota, amit mindenki elérhet, sőt a Lélek igazából ezért van itt, hogy ezt megtapasztalhassa.

A boldogságvágyunk és a boldogság állandó hajkurászása bizonyos szempontból törekvés arra, hogy újra megtapasztalhassuk ezt az eredendő állapotot (amire mindenki ösztönösen emlékszik, csak épp nem a legmegfelelőbb módját választjuk a megtapasztalásra, mert az érzékek kielégítése csak pillanatnyi és gyorsan elmúló boldogságmorzsákat hoz és még éehesebbé és kielégítetlenebbé tesz mindenkit)

Szerencsére a képesség az öröm elérésére fejleszthető képesség a dalai láma szerint. Az öröm végső forrása: egy egészséges test és egy érző szív.

Egyvalami van, ami tartósan és erőteljesen tudja megváltoztatni a lelkiállapotunkat : a kapcsolataink és a mások iránt tanúsított szeretetünk és nagylelkűségünk.

"Egy ember csak más embereken keresztül lehet ember " (ubuntu közmondás)

Mindannyian arra születtünk, hogy kiegészítsük egymást. Ez a dolgok természete. Mindannyian ennek a kifinomult hálózatnak a részei vagyunk . Összetartozunk és csak együtt lehetünk emberek.

Csak az érzi magát magányosnak, akinek a szíve tele van előítéletekkel és haraggal.

Ha viszont nyitva van a szíve, tele bizalommal és barátságossággal, akkor még ha fizikailah egyedül is van valaki, még ha remeteként él is, sosem fogja magányosnak érezni magát.

A boldogsághoz és a valódi örömhöz is csak a szeretet és a melegszívűség révén lehet eljutni. Ezek növelik a belső erőt és az önbizalmat, csökkentik a félelmet, segítenek kifejleszteni a bizalmat, a bizalom pedig barátságokat szül.

Ha a félelem és a bizalmatlanság uralja az érzéseinket akkor ösztönösen elhúzódnak tőlünk az emberek. Ők is óvatosak, gyanakvóak ésbizalmatlanok lesznek velünk. Ebből fakad a magányosság érzése.

A melegszívű emberek mindig teljesen nyugodtak és derű árad belőlük , de nem csak amikor jó történik velük, vagy amikor az történik amit ők akarnak, hanem mindig .

Ha valaki félelemben él és különlegesnek gondolja magát, az érzelmileg automatikusan eltávolítja önmagát másoktól és ezzel megteremti az elidegenedés és magány alapjait. "

(Douglas Abrams: Az öröm könyve)